Bangónénak befellegzett

 

Ildikó, ennyi volt!

Lopni, lopni, és lopni: ennyi volt a cél – fogalmazott Dobák István.

Kilenc hónappal a választások után ismerte el Dobák István egykori MSZP-s képviselő, hogy szóról szóra igaz volt a Fidesz vádja: Csepelen a szocialisták által vezetett ellenzéki összefogás egyetlen célja a korrupciós bűncselekményekkel vádolt Szenteczky János újbóli hatalomra juttatása volt. Most Bangóné Borbély Ildikó és Szenteczky János lemondását követeli. Dobák István „Hogyan vesztette el az önkormányzati választást a csepeli demokratikus baloldal?” című írásában részletesen beszámol arról, hogy mennyire nem volt sem demokratikus, sem baloldali a parancsuralmi rendszerben működő „összefogás”.
A csepel.info-n megjelent írás teljes terjedelemben az alábbiakban olvasható:
„Egy elmaradt vita helyett.

Hogyan vesztette el az önkormányzati választást a csepeli demokratikus baloldal
2019 októbere, a legutóbbi önkormányzati választás óta, már sok víz lefolyt a Dunán. A választás felelős irányítói nem vállalták, nem akarták felvállalni, hogy számba vegyük politikai »tisztánlátásuk« következményeit, tükörbe nézzenek és lássák a bukásunk okait. Öt hónap állt a rendelkezésükre, de hallgattak. Aztán jött a világjárvány a korona vírus, 10 hónap telt el, egy elmaradt vita helyett, ahogy én láttam, próbálom feleleveníteni a történteket, tükröt tartani nekik, levonni a tanulságokat és változást akarókat megnyugtatni, hogy jól látták, hogy az a vezetés felelőtlenül tévútra vitt, minden baloldali demokratát az egész kerületben, tovább nem várhatok, hisz az emberek politikai emlékezete rövid.
Érthetetlen, hogy 2010 óta képtelenek összefogni Csepelen a baloldali demokraták. Nem jöttem rá, hogy történhetett, hogy a biztos változást jósló elemzések, tendenciák ellenére, szinte mindig, minden önkormányzati választást az utolsó pillanatban, megmagyarázhatatlan módon elbuktunk. Néhány képviselői helyet leszámítva nem sikerült visszaszerezni a demokratikus baloldal irányítását, egy régen szinte mindenki által baloldalinak tartott fellegvárban, a XXI. kerületben.
»Csepelen a baloldal biztosan nyer« – írta mindig, minden elemzés, felmérés, de ez sohasem történt meg, mindig közbejött valami, vagy valakik?
Lássuk a tényeket, hogy mi is történt a csepeli MSZP-ben. 2010-ben Tóth Mihály érthetetlen leköszönése után Szenteczky János lett az MSZP csepeli szervezetének új elnöke, aki Csevakos vezérigazgatói tevékenység után MSZP-s polgármesterjelöltként indult a választáson, amit mi tagadás, elbuktunk.
Előírt taggyűléseink természetesen voltak, de szinte mindig meghívtunk valamely felsőbb pártszerv képviselőjét, aki elmondta, milyen események voltak, milyen nagyszerű eredményeket értünk el, minden rendben, van remény, megújulunk. Ez így ment szinte évek óta.
Változás akkor sem volt, amikor elnökünk a budapesti pártszövetség alelnöke is volt egy személyben, csak még több, még komolyabb pártvezető látogatott hozzánk, akik ismét elmondták, hogy ragyogó minden, jól haladunk, semmi gond megújulunk! Mi meg jókat kérdeztünk, megnyugtattak.
Újabb évek teltek el a csepeli MSZP tagjai ismét új vendégekkel ismerkedhettek meg, megtudtuk, hogy semmi gond, haladunk előre, MSZP megújul. Nagyon nagy szükség lett volna megbeszélni, helyben egymás közt kibeszélni a helyi dolgainkat: mit tettünk, mit teszünk, merre tartunk. Programokat szervezni, igazi közösséget alkotni. Persze valakinek vezetni kellett volna a szervezetet. De képtelenek voltunk helyben változást elérni.
Szenteczky nyolc év után belátta és feladta, lemondott az elnökségről. Látszólagos »távozása« után, sem volt hajlandó átadni egyetlen helyi alapszervezeti tagnak »igazi« csepelinek az elnöki teendőket. Pedig számos alkalmas ember lett volna az elnökség azonnali átvételére, de egyiket sem tudta volna irányítani, bizalmatlan volt, mindig mindenkivel, tehát neki nem felelt meg senki.
Az az elképesztő esemény is megtörtént életünkben, hogy Bangóné Borbély Ildikó személyében importáltunk pártelnököt Kabáról. A szimpatizánsaink csodálkoztak, »Hülyék vagytok! Ilyen szégyent! Máshonnan hoztok ide pártelnököt«. Sokan azt hittük, hogy Szenteczky János más, újabb nagyon »fontos megbízatást« kap és elhagyja Csepelt. A leterhelt Bangóné Ildikót országgyűlési képviselőt és frakcióvezető helyettest munkája mellé, csepeli elnökké is megválasztottuk, simán minimális ellenállással. Mivel az új csepeli MSZP-elnök sem helyismerettel, sem emberismerettel, sem az alapszervet irányításának ismeretével sem rendelkezett, az irányítás, vezetés, megválasztott elnökségi tagsága nélkül is, változatlanul Szenteczky kezében maradt.
A »szervezeti irányítást« egy pillanatig sem adta ki a kezéből. Bangóné munkáját segítve, irányított, gépkocsiját vezette és természetesen megtartotta a Csepel-soroksári választási felelős címét, amire soha senki nem választotta meg, ha meg kinevezték, ha van ilyen egy demokratikus pártban? Az esetleges megbízatását taggyűlésnek szerintem meg kellett volna erősíteni?
Megkezdődött a kampány, tényleg találtunk egy fiatal jó jelöltet, Takács Mónika pártonkívülit, a Munkásotthon igazgatóját, aki önkormányzati képviselőként a szocialista frakció tagjaként, négy éven át bizonyította rátermettségét. Az MSZP alapszervezete egyhangúan megválasztotta polgármester-jelöltként. Mónika kendőzetlenül őszinte és szókimondó.
Közölte Szenteczkyvel, hogy nem szeretné kampányfőnökének és alpolgármesterként sem gondolt rá, az esetleges önkormányzati munkában, kabinetfőnökének el tudja képzelni.
Ez persze teljesen elfogadhatatlan volt Szenteczky számára, láthatóan, ettől kezdve igyekezett pokollá tenni Takács Mónika életét. Ha a polgármester-jelölt asszony tárgyalt valakivel, az volt a baj, ha nem akkor az.
Mónika nem tudta, nem gondolhatta, hogy a csepeli MSZP-ben évek óta minden Szenteczky Jánosról szól, bármi is történik, neki mindig, minden helyzetben irányító, vezető, pozícióban, kell maradnia. Ha ez nem lehet, akkor a jelölt nem lehet jó. Nem is volt jó, mert ha ez így megy tovább – megismerve a pontos felméréseket, nyerhet Takács Mónika.
Okos megegyezések sora helyett léptek, több párttal, a Jobbikkal, Momentummal, LMP-vel való előzetes általuk nem engedélyezett /?/ megegyezéssel vádolták meg Mónikát, sőt uram bocsáss, szóvá tették, hogy beszélgetett Szabó Szabolccsal. Persze védekezni ilyen vádak ellen nem lehet, képtelenség.
Május 30-án, megkezdődött a tényleges kampány Karácsony Gergely kampánynyitójával, ahol többek között bemutatták a kerületek polgármesterjelöltjeit is. Takács Mónikát is kiültették az első sorba. Fotósok hada fényképezte a jelölteket, köztük Csepel már elfogadott polgármester-jelöltjét, Mónikát.
Aztán a program végén magához rendelte őt Molnár Zsolt, az MSZP budapesti pártelnöke, vele volt Bangóné Ildikó és Szenteczky is. Ott helyben közölték Takács Mónikával, hogy ő már nem jelölt, meg van az új és ezt már a Párttanács is jóváhagyta. Hogy ez teljesen Alapszabály-ellenes, minden alapszervezeti hatáskört felülíró, főleg ott helyben, előre megszervezetten, gyalázatos, és embertelen.
Az esemény persze azonnal kitudódott, ez teljes káoszt és zűrzavart okozott a demokratikus baloldalon. Megtudtuk, hogy az új polgármesterjelölt Erdősi Éva, a csepeli Párbeszéd tagja, politikai tevékenységéről ez idáig sokan szinte semmit sem tudtak, nem hallottak, a jelöltről sem. A jelölt cserét teljes ledöbbenés övezte. Az új jelölt, természetesen azonnal hűségnyilatkozatot tett Szenteczky János mellett.
2019. június 25-én került sor az MSZP választó taggyűlésére. Furcsa módon pártelnökünk, Bangóné Borbély Ildikó volt a levezető elnök. A jegyzőkönyv vezetését Szenteczky János végezte, aki egyben a jelölőbizottság elnöke is volt. Vendégünk is volt, a DK csepeli elnöke, a választási taggyűlésen való jelenléte, nekem több mint furcsa volt. Ha létezik az MSZP Alapszabály és MSZP SZMSZ »állatorvosi lova,« akkor ketten, minden hibát elkövettek, szinte egyetlenegy választáskor kötelező előírást sem tartottak be.
A körzetek jelöltjei helyett a jelölő bizottság elnöke, Szenteczky János tizenkét nevet sorolt fel, de a választás eredményét egyszerűen elhallgatták, nem ismertették. Állítom, MSZP tagsága a mai napig nem tudja, hogy kit választott. Számukra ez volt a cél, hogy így szabad kezet kapjanak. Néhányan próbáltunk érvelni hozzászólásunkkal határozottan jelezve, hogy ismerve Csepel közéletét az új jelölt, Erdősi Éva polgármesterré választása, győzelme elképzelhetetlen, szinte kizárt. Gondolkozzanak! Minden érv hasztalannak bizonyult, Szenteczky és Bangóné mindent és mindenkit átvertek.
Bennünket, az MSZP-tagságát leginkább, de egyben a csepeli demokratákat is. Ez volt az utolsó találkozásunk velük, ezután teljesen önállósították magukat; a választásokig egyetlenegyszer sem hívtak össze sem elnökségi ülést, sem taggyűlést, ami közös demokratikus döntést igényelt volna. Véglegesítő taggyűlést is kellett volna tartani, de azt is elszabotálták. Minden felmérésből, választói és szimpatizáns véleményből látható volt, hogy Erdősi Éva nem fog nyerni, de nem akart listán a polgármester jelöltet megillető kompenzációs lista első helyén sem szerepelni, nem akart önkormányzati képviselő sem lenni? Csak polgármester? Miért? Mi folyik itt?
Számunkra egyértelmű volt, hogy a jelölők sem bíztak megválasztásában, a lista első helyét a DK-s Horváth Gyula kapta, a második helyet, ami szintén biztos befutó hely az MSZP-s Szenteczky. Itt jegyzem meg, hogy a kompenzációs listát és természetesen Szenteczky második helyét, soha senki nem szavazta meg, pedig ez kizárólag a taggyűlés hatásköre. Most sem akart körzetben, indulni, csak a kompenzációs listán, mint öt éve.
Aztán jelentkezett a Momentum, nem is akármilyen feltételekkel. A kérésük az volt, hogy a kompenzációs lista második helyét ők kapják meg, Szenteczky kerüljön a harmadik helyre. Hatalmas zavar támadt, a most, már Erdősivel »három fősre« nőtt vezetésben. A kompenzációs lista harmadik helyét, ami már nem biztos hely, mert ha a demokratikus ellenzék nyer, nincs listáról harmadik befutó. Szenteczkynek pedig mindenképpen ott kell lenni a testületben. Ezt a helyet, csak egyetlenegy módon lehet megszerezni, ha az ellenzék nem nyer. Ennek megfelelően kellett jelölteket állítani, átszervezni, megnevezni?
Néhány elképesztő jelölésről halottam. Nem hittem a fülemnek. »Ez nem lehet igaz? Veszteni akarunk?« Az MSZP, ha nyerni akart volna, megpróbálja rábeszélni, a történtek ellenére egy bocsánatkéréssel felkérni Takács Mónikát, mint függetlent, hogy induljon el a volt körzetében, ott biztos nyerő. Én biztosan hoztam volna a 3. körzetet, Losonczy nyerte volna a »saját«, öt évvel ezelőtti körzetét, akkor pár szavazattal vesztett. Bosnyák Norbert is biztosan hozza a volt körzetét, de furcsa módon őt sem »erőltették«? Sorolhatnék még neveket. Még Szenteczky is, ha indul, mint kilenc év óta regnáló volt MSZP pártelnöknek simán, bármelyik körzetet meg kellene nyernie. De nem »akartunk«, pontosabban nem akartak nyerni? Állítólag az MSZP kérése az volt, hogy ne zsűrizzük a másik párt jelöltjét, hisz úgyis közösen indulunk, de ha közösen indulunk egy önkormányzati képviselő jelöltnél tudnunk kéne, hogy a jelölt mit tett eddig Csepelen? Az MSZP, mert mi voltunk a polgármestert jelölő szervezet,/?/ olyan elképesztő, jelölésekbe, és párt arányokba ment bele, ami abszolút érthetetlen volt néhány ismeretlen, más kerületből hozott és hallgatag jelöltig.
Olyan embereket is megkerestek, felkértek indulásra, tudomásom szerint, akiknek semmi politikai tapasztalata sem volt A politikában jártas csepeli demokraták elképedésére a velem egyidős »fiatal aktivistaként« a pártonkívüli Csaba Pétert indították, aki nem tudtuk, hogy került fel az MSZP listájára, akit évek óta nem láttuk, viszont nagyon jó barát.
Mivel nem volt hónapok óta elnökségi ülés – még, véglegesítő taggyűlés sem –, így minden maradt Bangóné, Szenteczky és Erdősi kezében. Minden ki volt számolva, minden körzetben az történt, amit mértek és vártak, minden »közös megegyezésük« szerint történt. A választást, ahogy biztosra mondtuk »polgármester jelöltünk« elbukta, és azt is megmondtuk, kik fognak átállni. Egyetlen meglepetés volt, akire még Szenteczky sem számolt, Ábel Attila ellen, »megmentésére«, Csaba Pétert indították és Csaba nyert. A Fidesz polgármestersége mellett, így a választás elvileg »döntetlen« lett, az elért eredmények alapján, az addig a kompenzációs listán szinte biztosnak látszó harmadik helyét, néhány szavazat miatt, így bukta el Szenteczky.
A számító ember, nem jó matematikus, de nem ez az igazi baj, hanem az, hogy Csepelen a demokratikus ellenzék Erdősi Éva jelölésével megbukott! A hibát hibára halmozó Szenteczky érthetetlen, vagy nagyon érthető önös érdekből, az ellenzéket megbuktatta. Egy igyekvő, de túlterhelt országgyűlési képviselő, egy ismeretlen „polgármester jelölt” és egy fővárosi pártvezető asszisztáltak mindehhez. Előre megfontolt szándékkal átverték az MSZP tagságát, semmibe vették az MSZP Alapszabályát, SZMSZ-t írott és az íratlan emberi, erkölcsi szabályait. Nem tartottak elnökségi ülést, taggyűlést a taggyűlés döntési jogát átvették.
A választások után többször kikértem a taggyűlés jegyzőkönyvét, a pártelnöktől, ígérete ellenére nem kaptam meg. Lehet, hogy nem készült? Pedig csak tanulságképpen a hibák tömegére akartam az emberek figyelmét felhívni, hisz azt mertem gondolni, hogy a választási bukást taggyűlésen megvitatjuk, ők levonják a tanulságokat, lemondanak. Hány választási vereség kell, hogy valaki rájöjjön, hogy alkalmatlan emberek vezetésére, összefogására.
Őszintén kell beszélni, mert, már nincs több időnk, elfogytunk, sokan a DK-ba menekültek, sok kiemelkedő személyiségünk, tagunk, felmérve a helyzetet kilépett. Rengeteg szimpatizáns csalódott bennünk! A saját »vezetőink« számolnak fel bennünket?
Bangóné Borbély Ildikónak és Szenteczky Jánosnak ezért mennie kell, a pártelnöknek azért, mert nem tartotta, tartatta be a párt Alapszabályát és alapszervezetünk SZMSZ szabályzatát. Ha tudta és engedte, azért, ha nem tudta és ráhagyta, azért. Szenteczky János évek óta irányítói, vezetési terhet jelentett a szervezetünkre, néhány nem lezárt ügye miatt voltunk tíz évig mindig, a Fidesz szerint »bűnöző frakció«. Minden MSZP-s döntés, jelölés és jelölési fordulat róla szólt.
Szétverték az alapszervezetet, alig vagyunk néhányan, csak néhányak futballbarátsága él, de az MSZP csepeli alapszervezete haldoklik, tönkretették. Ha alapvető változásra, szociáldemokrata értékek képviseletére, egyáltalán szüksége van a demokrata Csepelnek, akkor esetleg nekünk maradni: Nekik menniük, nekünk lépnünk kell.”
Nyitóképünk forrása: MTI/Szigetváry Zsolt
www.mandiner.hu