A 103-as járat titkai

 Nyilvánosságra kerültek a titkos iratok - rejtélyes történet...

1988. december 21-én követték el a merényletet a Pan Am amerikai légitársaság Londonból New Yorkba tartó járata ellen. A 270 halálos áldozatot követelő, plasztikbombás terrortámadásban négy magyar is életét vesztette a skóciai Lockerbie felett. Nemrég nyilvánosságra került, korábban titkos iratok csak szaporítják a kérdőjelek számát az egyébként is több ponton rejtélyes történetben. 

Nem akarom elhinni, hogy egy állítólag tisztességes ország így viselkedhet gyászoló emberekkel szemben, akiknek az az egyetlen bűnük, hogy firtatják az igazságot. Ez etikátlan, helytelen és teljességgel megindokolhatatlan – fakadt ki nemrég a The Scottish Sun hasábjain Jim Swire nyugalmazott angol körzeti orvos. Az idős férfi lánya a Lockerbie-merénylet 270 áldozatának egyike volt. Swire és egy sorstársa, a Helga lányát elvesztett John Mosey tiszteletes most azért fordult a sajtóhoz, hogy beszámoljon arról: már annak idején gyanították, hogy lehallgatják a telefonbeszélgetéseiket. Hívásaik időnként megszakadtak, a vonal olykor furcsán recsegett.

„Kihívtam egy szakértőt, hogy nézze meg, és ő azt mondta, lehallgatnak. Nyilván nyűgnek tartottak bennünket” – mondta a tiszteletes. Különös dolgokról számolt be Hans Koechler is, aki az ENSZ által felkért független megfigyelő volt Abdelbaszet al-Megrahinak, annak a líbiai férfinak a perében, akit – egyetlen elkövetőként – 2001-ben életfogytiglani börtönre ítéltek a Pan Am légitársaság Londonból New Yorkba tartó járatának 1988. december 21-i felrobbantásáért, majd nyolc évvel később előrehaladott rákbetegsége miatt kiengedtek. A Bécsben élő Koechlernek az tűnt fel, hogy feltörték a számítógépét, és az üggyel kapcsolatos adatokat távolítottak el róla. Most már ezeket az észrevételeket és megfigyeléseket dokumentumok is megerősíteni látszanak.

A Pan Am-gép roncsainak vizsgálata 1988 decemberében. Nem volt túlélő Fotó: Reuters
                         A Pan Am-gép roncsainak vizsgálata 1988 decemberében. Nem volt túlélő
                                                                        Fotó: Reuters

Nemrég oldották fel hivatalos brit iratok titkosságát, amelyekből többek között az derül ki: megfigyelés alá vonhatták az áldozatok hozzátartozóit. „Alaposan oda kell figyelni a Pan Am-áldozatok családtagjainak tevékenységére. Az amerikai hozzátartozók egy ideje nagyon szervezettek, és a hangjukat is hallatják” – írta 1989 augusztusában a londoni külügyminisztérium Lord Fraser skót főügyésznek abban a levélben, amelynek tartalmába a londoni The Times nyert betekintést.

Fraser ezzel kapcsolatos levelezése Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnökhöz is eljutott. Swire doktor beszámolt egy különös látogatásról. Szintén 1989-ben – abban az évben, amikor az egész Lockerbie-ügy a legforróbb volt – felkereste őt két ismeretlen férfi. Újságírónak adták ki magukat, de sportkocsival érkeztek Cambridge melletti otthonához. Némi félelmet keltettek benne. De azt is érezte, hogy mintha meg lettek volna elégedve azzal, amit mondott. Mintha annak örültek volna: nem tud annyit, mint amennyire számítottak. Nem is olyan biztos, hogy újságírók voltak.

Ezerkilencszáznyolcvankilenc a berlini fal leomlásának az éve, a közép-kelet-európai rendszerváltások előszelének, a Szovjetunió végórájának az ideje. Nem csoda, hogy a Lockerbie-merényletet is ebben a kontextusban értelmezték a világpolitika korabeli főszereplői. Sőt az is elképzelhető, hogy akarva-akaratlanul ebben az összefüggésben hajtotta végre a terrortámadást Al-Megrahi, aki végül is elvitte a balhét, vagy – mint sokan gyanítják – valaki egészen más.

A ’70-es, ’80-as évek nem szűkölködtek a politikailag legalábbis gyanús, adott esetben a közel-keleti helyzethez kötődő repülőgép-katasztrófákban. Ilyen hátteret feltételeznek sokan a legnagyobb magyar légi szerencsétlenség, a Malév 1975 szeptemberében a Földközi-tengerbe zuhant és azóta is hullámsírban fekvő 240-es bejrúti járatának tragédiája mögött is.

Mint szintén nemrég nyilvánosságra került hivatalos brit iratokból kiderül, a Lockerbie-tragédia ügyében London 1989 folyamán a vasfüggönyön túlra nyúlva is segítséget kért – és kapott. Mintát szereztek a Miloš Jakeš vezette kommunista Prágától, miután arra a következtetésre jutottak: csehszlovák gyártmányú lehetett az a mintegy negyven dekagrammos plasztikbomba, amellyel a Pan Am járatát felrobbantották. Iránhoz és Líbiához kapcsolódó terrorszervezetek is használtak ilyen pokolgépet, ahogyan a London észak-írországi uralma ellen harcoló Ír Felszabadítási Hadsereg, az IRA is.

A The Guardian egy idei cikke a Lockerbie-tragédiát is Thatcher és az őt követő John Major miniszterelnöksége (1979–1991, illetve 1991–1997) más világpolitikai horderejű ügyeinek összefüggésében értelmezi, mégpedig annak apropóján, hogy a brit nemzeti levéltár nyilvánosságra hozott ugyan több mint hétszáz kormánydokumentumot, ám soknak a titkossá minősítését továbbra sem oldották fel.

„Szigorúan titkos: miért titkolózik előttünk a kormány?” – cikkezett a londoni lap. Különös módon – illetve azok szemé-
ben, akik szerint Al-Megrahi csak egy balek volt, nem is olyan meglepően – eddig ismeretlen tartalmú kormányzati iratok nyilvánosságra hozatalát sürgette James Wolffe jelenlegi skót főügyésznél Aamer Anwar, Al-Megrahi családjának jogi képviselője is.

Lockerbie 270 halálos áldozata közül 243-an a Boeing jumbo jet fedélzetén utaztak, a személyzet 16 főből állt, a lezuhanó gép továbbá 11 helybélit is megölt a skóciai településen.

A Pan Am járatáról senki nem élte túl a szerencsétlenséget. Ahogyan a személyzet is, az utasok is a legtöbben – 179-en – amerikaiak voltak, és közöttük is nagyobb csoportot alkottak a Syracuse Egyetem diákjai, akik számos utastársukhoz hasonlóan karácsonyra utaztak haza Angliában töltött szemeszterük után. De Magyarországon legalább olyan fontosak az itteni áldozatok. Életét vesztette egy fiatal váci házaspár, Roller János és felesége, Zsuzsanna, valamint ötéves kislányuk, Edina is. Vélelmezett földi maradványaikat tömegsírba helyezték Lockerbie mellett, ahol emlékművet is állítottak az áldozatoknak.

A negyedik magyar áldozat egy idős budapesti asszony, Drucker Róbertné, született Gábor Ibolya. Ő a váci családhoz hasonlóan szintén Amerikában élő rokonaihoz utazott, és állítólag nem is erre a járatra kellett volna felülnie, csak átkérte magát, hogy segítsen a karácsonyi vakációjukra már régóta készülő, de angolul nem értő magyaroknak. Sajtóhírek szerint az áldozatok családjai mintegy kétmilliárd forintnak megfelelő kártérítést kaptak a politikai felelősséget magára vállaló Líbiától. Vagy legalábbis ennek a nagyobb részét: az amerikai ügyvédek sikerdíjért dolgoztak, Tripoli pedig az összeg egy kisebb hányadát visszatartotta, mert a kifizetés nem minden előfeltételét látta visszaigazoltnak.

De valóban a Tripoli elleni amerikai légitámadásért bosszút esküdő Líbia állt-e a háttérben, vagy pedig megérte Moammer al-Kadhafi líbiai vezetőnek, hogy 2,7 milliárd dollárért tisztára mossa magát a Nyugat előtt? Az előbbi válaszba ma sem mindenki törődik bele. Megkerestük e cikkhez magyar áldozatok egyes, mai is élő hozzátartozóinak jogi képviselőjét is.

– A családtagok továbbra sem kívánnak a sajtónak nyilatkozni – mondta Kenéz Tibor váci ügyvéd, aki a Pisák családot, a katasztrófában elhunyt Rollerné Pisák Zsuzsanna testvéreit képviselte. – A mi szerepünk a közvetítéssel járó jogi munkákra szorítkozott, miután az Egyesült Államokban a Kreindler & Kreindler nagy ügyvédi iroda képviselte az elhunytak hozzátartozóit – magyarázta. Az ügyvéd hírlapi kacsának nevezi, hogy váci hozzátartozók Skóciába költöztek volna, hogy minél közelebb legyenek Lockerbie-hez.

– De az igaz, hogy képviseltették magukat az ottani megemlékezésen – tette hozzá. A Váci Napló helyi újság pedig csaknem tíz éve számolt be arról, hogy Roller János akkorra már özvegyen maradt édesanyja az évfordulókon ellátogatott a Skóciában felállított emlékműhöz, és a váci temetőbe is kijárt a három üres, jelképes síremlékhez.

A tisztánlátást nehezíti, hogy az elmúlt harminc év a főszereplők között is bőven szedte áldozatait. 2012-ben meghalt Al-Megrahi, az előző évben pedig – az arab tavasz eseménysorozatának líbiai leágazásaként – megölték Kadhafit. 2004-ben elhunyt Ronald Reagan, a merénylet idején még egy hónapig hivatalban lévő amerikai elnök, az elmúlt hetekben pedig idősebb George Bush megválasztott elnök, ahogyan 2013-ban Thatcher asszony és Lord Fraser is. Ők voltak az ügyben első kézből tájékoztatott nyugati vezetők. Meghalt a magyarországi hozzátartozók jó része, ahogyan Szőgyényi József, a Roller családot képviselő ügyvéd is. És nem létezik már a Pan Am légitársaság sem.

Szőcs László - www.magyaridok.hu

Megjegyzések